Ugrás a tartalomra
S2-M4-0630 perc

A két kormánykerék — fiskális és monetáris politika egymás mellett

A gazdaságot két külön kormánykerék irányítja — a kormány költségvetése (fiskális politika) és a jegybank kamata (monetáris politika) —, és ha a kettő ellentétes irányba kormányoz, a gazdaság nem egyenesen halad, hanem az árát magasabb kamat, gyengébb forint és nagyobb infláció formájában mindenki megfizeti.

Horog

2022 elején a magyar családok nagy része váratlan pénzt kapott az államtól. A gyereket nevelő szülők visszakapták az előző évben befizetett személyi jövedelemadójukat, a nyugdíjasok 13. havi nyugdíjat kaptak, a rendőrök és katonák hat havi fizetésnyi különjuttatást. Összesen nagyjából ezermilliárd forint ment ki a gazdaságba néhány hét alatt — éppen az áprilisi választások előtt.

Ugyanebben az időszakban a Magyar Nemzeti Bank épp az ellenkezőjét csinálta. Egymás után emelte a kamatot, 2022 őszére 13 százalékra — ami azt jelenti, hogy a hitel drágább lett, a megtakarítás pedig vonzóbb. A jegybank célja az volt, hogy az emberek kevesebbet költsenek, és ezzel lassuljon az áremelkedés. Képzelj el egy autót, amelyben két ember ül, mindkettőnek van egy kormánya és egy pedálja: az egyik teljes erővel nyomja a gázt, a másik teljes erővel a féket. Mi történik egy ilyen autóval? Erről szól a modul utolsó leckéje.

A lecke

Először: két kormánykerék, két sofőr.

Az egész gazdaság irányítására az államnak két nagy eszköztára van, és ezeket két különböző intézmény kezeli.

Az egyik a fiskális politika (fiscal policy): az a döntés, hogy mennyit költ az állam, és mennyi adót szed be. Ezt a kormány és az Országgyűlés kezeli, a költségvetésen keresztül. Ebben a modulban eddig pontosan erről volt szó: mire költ az állam (S2-M4-01), honnan szedi a pénzt (S2-M4-02), mi történik, ha többet költ, mint amennyi bevétele van (S2-M4-03), és hogyan osztja újra a jövedelmeket (S2-M4-05). Ha az állam többet költ, vagy kevesebb adót szed be, több pénz marad az embereknél és a cégeknél, többet vásárolnak — a fiskális politika ilyenkor „gázt ad” a gazdaságnak. Ha kevesebbet költ vagy több adót szed, „fékez”.

A másik a monetáris politika (monetary policy): a pénz árának, vagyis a kamatnak az irányítása. Ezt a jegybank, Magyarországon az MNB kezeli — erről szólt a 2. modul (S2-M2-04, S2-M2-05). Ha a jegybank csökkenti az alapkamatot, olcsóbb lesz a hitel, kevésbé éri meg bankban tartani a pénzt, az emberek és a cégek többet költenek és beruháznak — ez a gáz. Ha emeli, drágább lesz a hitel, jobban megéri takarékoskodni, lassul a költés — ez a fék.

A két sofőr nemcsak más eszközzel dolgozik, hanem más sebességgel is. A fiskális döntés lassan születik — egy költségvetést hónapokig tárgyalnak és a parlamentnek meg kell szavaznia —, de ha egyszer megszületik, egy pénzjuttatás szinte azonnal ott van az emberek zsebében. A monetáris döntés gyors: a Monetáris Tanács havonta ülésezik, és egy délután alatt dönt. A kamat hatása viszont lassan gyűrűzik végig a gazdaságon — erről szólt a kamatátgyűrűzés —, és a jegybankok tapasztalata szerint általában egy-két év, mire teljes egészében megjelenik az inflációban.

És miért nem egyetlen sofőr ül a volánnál? Mert a két sofőrnek másfajta ösztönzői vannak. Ahogy az előző leckékben láttad, a kormányt a választók ítélik meg, és egy választás előtt mindig erős a kísértés, hogy gázt adjon: több pénz, jobb hangulat, több szavazat. Az infláció ára csak később, a választás után jelentkezik. Pontosan ezért tették a legtöbb országban a jegybankot függetlenné (S2-M2-04): hogy legyen legalább egy sofőr, akinek a munkája a hosszú távú árstabilitás, és akit nem a következő választás mozgat.

Másodszor: az ideális eset — mindketten a széllel szemben.

A gazdaság nem egyenletesen halad: vannak évek, amikor pörög, és vannak, amikor visszaesik. Ilyenkor az a jó gazdaságpolitika, amely a széllel szemben hajol: amikor a gazdaság lassul, gázt ad, amikor túlpörög és nő az infláció, fékez. Ezt anticiklikus politikának (countercyclical policy) hívják. Ennek az ellentéte a prociklikus politika (procyclical policy): amikor a jó években még több gázt ad az állam — például egy választás előtti osztogatással —, a rossz években pedig kénytelen fékezni, mert elfogyott a pénz. Ez olyan, mintha egy lejtőn lefelé gyorsítanál, felfelé pedig fékeznél: az utazás sokkal rázósabb lesz.

A fiskális politikában van egy okos beépített megoldás is, amely magától a széllel szemben hajol: az automatikus stabilizátor (automatic stabilizer). Amikor a gazdaság lassul, az emberek kevesebbet vásárolnak, ezért magától kevesebb áfa folyik be; többen veszítik el a munkájukat, ezért magától több munkanélküli-ellátást fizet az állam. Anélkül, hogy bárki bármit döntene, több pénz marad a gazdaságban, mint amennyi egyébként maradna — a költségvetés automatikusan „gázt ad”. Amikor a gazdaság pörög, fordítva: több adó folyik be, kevesebb segélyt kell fizetni, a költségvetés magától fékez. Ezért nem feltétlenül baj, ha egy rossz évben megnő a hiány — sokkal nagyobb baj, ha egy jó évben is nagy.

A két eszköz egymáshoz viszonyított beállítását — mennyire laza vagy szigorú a költségvetés, és mennyire laza vagy szigorú a kamat — gazdaságpolitikai mixnek (policy mix) hívják. A jó mix az, amelyben a két sofőr ugyanarra kormányoz: ha a gazdaságot hűteni kell, a kormány is visszafogja a kiadásokat, a jegybanknak pedig nem kell olyan nagyot emelnie a kamaton. Ha együtt fékeznek, kisebb fékezés is elég.

Harmadszor: mi történik, ha ellentétes irányba kormányoznak?

Ha a kormány gázt ad, miközben a jegybank fékezni próbál, a jegybanknak sokkal erősebben kell fékeznie, mint egyébként kellene — hiszen a kormány pénze folyamatosan „tolja” a keresletet és az árakat. Ennek több ára is van, és ezeket végül mindenki megfizeti. Az első a magasabb kamat: a lakáshitelt törlesztő családok, a hitelből beruházó cégek sokkal többet fizetnek. A második — és ez egy különösen csalóka kör — magának az államnak is többe kerül: az előző leckében láttad (S2-M4-03), hogy az állam államkötvények kibocsátásával vesz fel hitelt, és ha a jegybank magasan tartja a kamatot, az államnak is magasabb kamatot kell fizetnie az adóssága után. Így a kamatkiadás megnő, ami még nagyobb hiányt okoz. A harmadik a bizalom: ha a befektetők azt látják, hogy a két sofőr veszekszik, idegesek lesznek, kivonják a pénzüket az országból, és gyengül a forint — ami tovább növeli az importált termékek árát, vagyis az inflációt. A két sofőr veszekedése tehát gyakran nemhogy lassítaná, hanem meghosszabbítja az inflációt.

Valós eset

Magyarország, 2022. Az áprilisi választások előtt a kormány nagyjából ezermilliárd forint értékű juttatást fizetett ki: a gyereket nevelő szülőknek visszatérítette az előző évi szja-t (kb. 610 milliárd forint), visszavezette a 13. havi nyugdíjat (kb. 200 milliárd), és hat havi különjuttatást adott a fegyveres testületek tagjainak (kb. 200 milliárd). Mindez egy olyan évben történt, amikor a gazdaság a Covid után már gyorsan nőtt, és az infláció is emelkedett — vagyis egy prociklikus lépés volt: gáz a lejtőn lefelé.

Eközben az MNB 2021 nyarán még 1 százalék alatti alapkamatról kezdte az emelést, és 2022 szeptemberére 13 százalékig jutott. Októberben, amikor a forint drámaian gyengült, a jegybank rendkívüli lépésként egy 18 százalékos, ténylegesen érvényes kamatszintet vezetett be, hogy megállítsa az árfolyam zuhanását. A két sofőr ellentétes kormányzásának — és az energiaár-sokknak, amiről az S2-M2-06 leckében olvastál — az eredménye: az infláció 2023 januárjában 25,7 százalékon tetőzött, ami akkor az Európai Unió legmagasabb értéke volt. A választás után a kormány is fékezni kezdett: különadókat vetett ki és elhalasztott beruházásokat — a fiskális és a monetáris politika ekkor végre egy irányba kezdett kormányozni, és 2023 második felétől az infláció gyorsan csökkent.

A tükörkép, 2026. A mintázat ismétlődik: a 2026-os választási év költségvetési hiánya a tervezett 3,7 százalék helyett az új kormány augusztusi módosítása szerint a GDP 7,5 százaléka lesz. A jegybank eközben óvatos: 2026. szeptember 22-én 5,50 százalékon hagyta az alapkamatot, és elemzők szerint a következő lépéseit nagyban befolyásolja, hogy az októberben benyújtandó 2027-es költségvetés fékez-e. A konkrét számok változni fognak, a kérdés viszont ugyanaz marad: ugyanarra kormányoz-e a két sofőr? (Források: Telex, 2022. február 17. — a választás előtti juttatások költsége; HVG, 2026. augusztus 24. — az új hiánycél; Telex, 2026. szeptember 22. — MNB kamatdöntés.)

Döntési dilemma

Képzeld el, hogy te vagy a jegybank elnöke. Az infláció 6 százalék, a célod 3 százalék. Hat hónap múlva választás lesz, és a kormány épp most jelentett be egy nagy, hitelből finanszírozott támogatási csomagot. Két lehetőséged van:

  1. Most megemeled a kamatot, hogy ellensúlyozd a kormány költését. Ezzel drágul a lakáshitel, lassul a gazdaság, a kormány nyilvánosan bírál, és azt mondja, a jegybank „a választók ellen” dolgozik — de valószínűleg gyorsabban csökken az infláció.
  2. Kivársz, és reméled, hogy a választás után a kormány magától fékezni kezd. Ezzel elkerülöd a konfliktust, de ha a kormány nem fékez, az infláció tovább nő, és később sokkal nagyobbat kell emelned.

Melyiket választod? Gondold végig: ki jár jobban és ki rosszabbul mindkét esetben, és mit üzensz a döntéseddel a befektetőknek és a következő kormánynak? (Tipp: gondolj arra, miért tették a jegybankot függetlenné.)

Beszélgetésindítók

  1. Szerinted miért olyan erős a kísértés egy kormány számára, hogy választás előtt gázt adjon, még akkor is, ha tudja, hogy utána fékeznie kell? Kit terhel ennek a következménye?
  2. Jó ötlet-e, hogy a jegybank független, és egy választott kormány nem utasíthatja? Mi lenne az előnye és a veszélye, ha a kormány szabhatná meg a kamatot?
  3. Egy rossz gazdasági évben megnő a költségvetési hiány az automatikus stabilizátorok miatt. Szerinted ez jó dolog vagy rossz — és miben más, mint egy választás előtti osztogatás?

Heti megfigyelés

Figyeld a gazdasági híreket: találsz-e egy fiskális döntést (adó, támogatás, állami kiadás) és egy monetáris döntést (kamat, jegybanki nyilatkozat)? Döntsd el mindkettőről: gázt ad vagy fékez a gazdaságnak — és ugyanarra kormányoznak-e?

Összefoglaló

A gazdaságot két kormánykerék irányítja. A fiskális politika a kormány kezében van: mennyit költ az állam és mennyi adót szed be. A monetáris politika a független jegybanké: a kamat szintje. Mindkettő tud gázt adni és fékezni, de más sebességgel és más ösztönzők mellett. A jó gazdaságpolitika anticiklikus — a széllel szemben hajol: rossz években gázt ad, jó években fékez —, és ebben az automatikus stabilizátorok magától is segítenek. Ha a két sofőr ugyanarra kormányoz, kisebb beavatkozás is elég; ha ellentétes irányba — mint Magyarországon 2022-ben —, annak ára a magasabb kamat, a drágább államadósság, a gyengébb forint és a hosszabb infláció. Ezzel lezárul az állam modulja. A következő, egyben a szemeszter utolsó modulja kilép az ország határain túlra: miért nyílik ki egy kis ország a világ felé, mi mozgatja a forintot, és mit jelent Magyarországnak a világgazdaság.

Fogalomtár

MagyarulAngolulEgy mondatban
Fiskális politikafiscal policyA kormány döntése arról, mennyit költ az állam és mennyi adót szed be — ezzel tud gázt adni vagy fékezni a gazdaságnak.
Monetáris politikamonetary policyA jegybank döntése a pénz áráról, vagyis a kamatról — alacsonyabb kamattal élénkít, magasabbal fékez.
Anticiklikus politikacountercyclical policy (ellentéte: procyclical)A széllel szemben hajló gazdaságpolitika: rossz években élénkít, jó években fékez; a prociklikus ennek a fordítottja (pl. választás előtti osztogatás fellendülésben).
Automatikus stabilizátorautomatic stabilizerA költségvetés olyan része, ami döntés nélkül is a széllel szemben hat: válságban magától kevesebb adó folyik be és több segélyt fizet az állam.
Gazdaságpolitikai mixpolicy mixA költségvetés és a kamat egymáshoz viszonyított beállítása — jó, ha a két kormánykerék ugyanarra kormányoz.