Adók — áfa, szja, járulék: és a nagy kérdés, hogy valójában ki fizeti
Az, hogy jogilag ki köteles befizetni egy adót, gyakran egészen más, mint az, hogy a gazdaság melyik szereplője viseli ténylegesen a terhét — ezt hívják adóincidenciának.
Horog
Képzeld el, hogy a kormány bejelenti: az alapélelmiszerek áfáját 27 százalékról jelentősen csökkenti, hogy olcsóbb legyen a bevásárlás. Logikus lenne azt gondolni, hogy egy 20 százalékpontos áfacsökkentés nagyjából 15-16 százalékkal olcsóbbá teszi az adott terméket. A valóságban Magyarországon, amikor ez pontosan megtörtént, a sertéshús ára három hónap alatt szinte teljesen (97 százalékban) követte a csökkentést — a tejé és a tojásé viszont csak alig több mint feléig (58 százalékban). Az éttermi ételek áfáját is csökkentették ugyanekkor — az éttermi árak mégis emelkedtek. Hogyan lehetséges, hogy ugyanaz az adócsökkentés termékenként ennyire eltérően, sőt néha ellenkezőleg hat az árakra?
A lecke
Először: kétféle adó van.
A bruttó és nettó bérről szóló leckében (S2-M3-03) már megismerkedtél az SZJA-val, a TB-járulékkal és a szochóval — ezek mind közvetlen adók: azt terhelik, aki ténylegesen megkeresi a jövedelmet, és ő (vagy a munkáltatója) fizeti be közvetlenül az államnak. Van azonban egy másik nagy adócsoport is: a közvetett adó, ami nem a jövedelmet, hanem a fogyasztást — vagyis magát a vásárlást — terheli. A legnagyobb ilyen adó Magyarországon az általános forgalmi adó (áfa): ezt jogilag az eladó (a bolt, az étterem, a szolgáltató) fizeti be az államnak minden eladás után, de az árba beépítve gyakorlatilag a vásárló adja oda neki a pénzt. Az áfa általános mértéke Magyarországon 27 százalék — ez az egyik legmagasabb Európában —, bizonyos alapélelmiszerekre és szolgáltatásokra viszont kedvezményes, 5 vagy 18 százalékos kulcs vonatkozik.
Másodszor: aki befizeti, nem biztos, hogy ő viseli a terhet.
Itt jön a lecke központi fogalma, az adóincidencia: az a kérdés, hogy egy adó terhét ténylegesen ki viseli a gazdaságban, függetlenül attól, hogy jogilag kinek kellene befizetnie. Emlékezz vissza az adóék fogalmára (S2-M3-03): a szochót jogilag a munkáltató fizeti be, mégis azt tanultad, hogy ez valójában azt is meghatározza, mennyi jut a munkavállaló zsebébe — vagyis a teher egy része már ott is átcsúszott arra, akit jogilag nem is terhel közvetlenül. Az áfánál ugyanez történik, csak fordítva: jogilag az eladó fizeti be, de a végső kérdés az, hogy az eladó mennyit tud ebből áthárítani a vásárlóra az áron keresztül. Az áthárítás fogalmát már megismerted a 2022–24-es inflációs epizódról szóló leckében (S2-M2-06) — ott arról volt szó, hogy a vállalatok a megnövekedett költségeiket beépítik az áraikba. Az adóknál pontosan ugyanez a mechanizmus dolgozik: egy adócsökkentés is csak annyira jelenik meg a vásárló számára, amennyire az eladó hajlandó és képes azt továbbadni.
Harmadszor: mitől függ, ki viseli a terhet?
A válasz azon múlik, kinek van nagyobb mozgástere. Ha a vásárlóknak nincs igazán más választásuk — mert az adott terméket (mondjuk kenyeret vagy sertéshúst) sokan rendszeresen megveszik, és nehezen mondanak le róla —, az eladók nyugodtan átháríthatják rájuk az adóváltozás nagy részét, hiszen a vásárlók úgyis megveszik. Ha viszont a piac nagyon versenyzik, sok hasonló szolgáltatás közül lehet választani, vagy a vásárlók könnyen máshova mennek, az eladóknak nincs akkora mozgásterük az áraikkal — ilyenkor inkább ők maguk nyelik le az adóváltozás egy részét, hogy megtartsák a vevőiket. Ez magyarázza, miért viselkedett olyan eltérően a hús, a tej és az éttermi vendéglátás egy ugyanolyan típusú adócsökkentésre.
Valós eset
Magyarországon 2016 és 2019 között több lépésben csökkentették az áfát alapélelmiszerekre: a sertéshúsét 27-ről 5, a baromfihúsét, a friss tejét és a tojásét szintén jelentősen mérsékelt szintre. Egy, a Pénzügyi Szemlében megjelent tanulmány szerint három hónappal az egyes áfaváltozások után a sertés- és a baromfihús fogyasztói árában 97, illetve 86 százalékban jelent meg az árcsökkenés hatása — vagyis az adócsökkentés szinte teljes egészében a vásárlóhoz került. A friss tej és a tojás esetében ez az arány mindössze 58-58 százalék volt: az árcsökkentésnek csak valamivel több mint fele jutott el a vásárlóig, a többit a kereskedelmi lánc szereplői tartották meg áremelés vagy elmaradó árcsökkentés formájában. Az internet-szolgáltatásnál is 97 százalékos volt az áthárítás — ez majdnem ugyanaz az arány, mint a sertéshúsnál. A legmeglepőbb az éttermi vendéglátás esete: itt annak ellenére, hogy csökkent az áfa, a vizsgált időszakban az árak nem csökkentek, hanem összességében nagyjából 8 százalékkal nőttek. (Forrás: vg.hu, a Pénzügyi Szemle tanulmánya és a 2018–2022-es konvergenciaprogram alapján, 2019.)
Döntési dilemma
Képzeld el, hogy pénzügyminiszter vagy, és azt szeretnéd elérni, hogy a magyar családok kevesebbet költsenek élelmiszerre. Két javaslat közül választhatsz: (1) tovább csökkented az áfát az alapélelmiszerekre, remélve, hogy ez megjelenik az árakban; vagy (2) ehelyett minden szülőnek közvetlenül kiutalsz egy fix családi támogatást, ugyanannyi állami pénzből. A fenti valós eset alapján melyiket választanád, és miért? Van-e olyan termékkör, ahol szerinted az áfacsökkentés mégis jól működne?
Beszélgetésindítók
- Meglepett-e, hogy az éttermi árak nőttek annak ellenére, hogy az áfájuk csökkent? Mi lehet ennek szerinted az oka?
- A bruttó és nettó bérről szóló leckében megtanultad, hogy a szochót jogilag a munkáltató fizeti be. Gondolod, hogy ettől függetlenül te magad, mint leendő munkavállaló, mégis „megérzed” ezt az adót? Hogyan?
- Ha olyan adót szeretnél bevezetni, amiről biztosan tudod, hogy a terhét a leggazdagabbak viselik, közvetlen vagy közvetett adót választanál — és miért?
Heti megfigyelés
Figyeld meg, ha egy boltban, étteremben vagy hírben adóváltozásról (áfa, illeték) hallasz egy termékkel kapcsolatban — és gondold végig, szerinted a vásárló vagy az eladó viseli-e majd a teher nagyobb részét.
Összefoglaló
Kétféle adó van: a közvetlen adó a jövedelmet terheli (SZJA, TB-járulék), a közvetett adó pedig a fogyasztást (elsősorban az áfa). Az adóincidencia azt mondja meg, hogy egy adó terhét valójában ki viseli a gazdaságban — és ez gyakran egészen más, mint aki jogilag befizeti. Az áthárítás mértéke attól függ, mekkora mozgástere van a vásárlónak és az eladónak: minél kevésbé tudnak lemondani a vásárlók egy termékről, annál nagyobb részt hárítanak rájuk az eladók egy adóváltozásból. A következő lecke ebből a logikából indul tovább: mi történik, ha az állam tartósan többet költ, mint amennyi adóból befolyik hozzá — ez a költségvetési hiány és az államadósság kérdése.
Forrás
Fogalomtár
| Magyarul | Angolul | Egy mondatban |
|---|---|---|
| Közvetett adó | indirect tax | A fogyasztást (a vásárlást) terhelő adó, amit jogilag az eladó fizet be, de az árba építve a vásárló visel — pl. az áfa. Ellentéte a közvetlen adó (pl. SZJA), ami a jövedelmet terheli. |
| Adóincidencia | tax incidence | Az a kérdés, hogy egy adó terhét valójában ki viseli a gazdaságban — függetlenül attól, hogy jogilag kinek kellene befizetnie. |