Egyensúly

Horog (3 perc)

2022 novemberében történt valami, amiről az egész világ beszélt.

Taylor Swift bejelentett egy turnét. Ötvenkét koncert. Ehhez jegyeket adtak el az interneten, egyetlen napon.

Mondd el nekik a számokat, egyesével, és hagyj utánuk szünetet:

• Három és fél millió ember regisztrált előre a jegyvásárlásra.
• Az eladás napján a jegyeladó rendszerre három és fél milliárd kérés érkezett — négyszer annyi, mint a cég addigi csúcsa.
• Aznap több mint kétmillió jegyet adtak el. Ez a valaha volt legtöbb egyetlen előadóra, egyetlen nap alatt.
• És a cég utólag ezt írta: a forgalom alapján Taylor Swiftnek több mint kilencszáz stadionkoncertet kellett volna adnia ahhoz, hogy mindenkinek jusson jegy. Ötvenkettőt adott.

A rendszer összeomlott. Emberek órákig ültek a sorban állító képernyő előtt. Sokan a végén semmit nem kaptak.

Most kérdezd meg őket: mennyibe került egy jegy?

Az eredeti ár néhány tíz dollártól pár százig terjedt. Az újraeladási oldalakon viszont voltak jegyek, amiket huszonnyolcezer dollár felett hirdettek.

És most jöjjön az igazi kérdés, ami a mai lecke:

Ha ötvenkét koncertre kilencszáz koncertnyi ember akart menni — az árnak volt bármi esélye, hogy „igazságos” maradjon?

A lecke (14 perc)

Első blokk — Hol találkozik a két oldal?

Emlékeztek a két listára az elmúlt két hétből.

A vevő listája: minél olcsóbb, annál többet venne. Magas áron kevesen, alacsony áron sokan.

A termelő listája: minél drágább, annál többet adna. Magas áron sokan, alacsony áron kevesen.

Ez a kettő ellentétes irányba mutat. Az egyik lefelé lejt, a másik felfelé. És ha két ellentétes irányú lejtő van, akkor van egy pont, ahol keresztezik egymást.

Azt a pontot hívjuk egyensúlyi árnak: azt az árat, amelyen pontosan annyit akarnak venni, amennyit eladni.

De ne hagyd itt, mert így száraz. Mutasd meg, hogyan találja meg magát ez a pont, mert az az érdekes.

Menjünk vissza a nagybani piacra, hajnali négyre.

Van egy eladó, aki hozott ötven láda paprikát, és azt szeretné, ha mind elmenne, mert holnapra megbarnul. Van háromszáz vevő, mindegyik boltos, mindegyik a saját fejében tudja, mennyit hajlandó adni.

Az eladó kiír egy magas árat. Néhányan vesznek, sokan továbbmennek. Fél óra múlva látja, hogy negyven láda áll még. Lejjebb megy. Most többen állnak meg. Újabb fél óra, tíz láda maradt, és fogy az idő. Még lejjebb megy. Elfogy.

Most fordítva. Kiír egy nagyon alacsony árat. Tíz perc alatt tolonganak, és mind az ötven láda elmegy. Az eladó bosszankodik: túl olcsó volt. Holnap magasabban kezd.

Ez az egyensúly keresése. Nem tárgyalás, nem szavazás, nem döntés. Egy csomó apró igazodás, ami egy irányba mutat.

És most jön a mondat, amit érdemes lassan kimondani:

Az egyensúlyi ár nem azért jó ár, mert igazságos. Hanem azért, mert ezen az egyetlen áron nem marad se olyan ember, aki venne és nem kap, se olyan áru, amit adnának és nem kell.

Második blokk — Mi történik, ha nem találkoznak?

Két eset van, és mindkettőnek van neve.

Első eset: az ár túl alacsony az egyensúlyihoz képest.

Ilyenkor sokan akarnak venni, kevesen akarnak adni. Hiány keletkezik.

És most jön a lecke legfontosabb felismerése, amit hangosan érdemes kimondani:

A hiány nem azt jelenti, hogy kevés van valamiből. Azt jelenti, hogy ezen az áron kevés van belőle.

Ugyanaz a kétmillió koncertjegy egy sokkal magasabb áron nem lett volna hiánycikk. Ugyanaz a mennyiség. Más ár.

Második eset: az ár túl magas.

Ilyenkor sokan akarnak adni, kevesen venni. Többlet keletkezik: megmaradt áru, üres székek, eladatlan lakások.

Mindkét esetben elindul valami. A hiány felhajtja az árat, a többlet lenyomja. Ez a nyomás mindig ott van — még akkor is, ha nem hagyják érvényesülni. És pont ez lesz a következő lecke témája.

Harmadik blokk — Ha az ár nem mozdulhat, valami más fog

Most jön a lecke igazi tanulsága, és ezt érdemes egészen konkréttá tenni.

Tegyük fel, hogy egy jegy hivatalos ára ötvenezer forint, de kétszázezret is megadnának érte sokan. Mi történik?

Az ár nem tűnik el. Csak áttolódik valami másba. Nézzük végig, mibe:

Egy: sorban állásba. Aki hajlandó nyolc órát a képernyő előtt ülni, az megkapja. Vagyis a jegy nem ingyen lett — idővel fizettél érte. És az idő is szűkös erőforrás, ahogy az első leckében láttuk.

Kettő: szerencsébe. Aki jó pillanatban frissítette az oldalt, nyert. Ez sem igazságosabb, csak véletlenszerűbb.

Három: ismeretségbe. Aki ismer valakit, aki a szervezőnél dolgozik, az bejut. Ez az a fajta elosztás, ami mindig megjelenik, amikor az ár nem működhet — és ez a legkevésbé igazságos az összes közül.

Négy: feketepiacba, vagy ahogy szebben mondják, másodpiacba. Aki olcsón hozzájutott, drágán továbbadja. És most figyeljetek: a magas árat így is megfizeti valaki. Csak nem az előadó és nem a szervező kapja meg, hanem az, aki gyorsabb volt a képernyő előtt.

Fogalmazd meg nekik így:

Ha az árat lenyomod, a szűkösség nem tűnik el. Csak új formát keres magának: sort, várólistát, ismeretséget vagy feketepiacot. És ezek egyike sem ingyen van.

És most az őszinte, másik oldal is, mert enélkül hamis lenne a lecke:

Ettől még nem biztos, hogy a piaci ár a jó válasz mindenre. Ha a jegyet mindig annak adjuk, aki a legtöbbet fizeti, akkor a koncertek a leggazdagabbaké lesznek — és egy előadó mondhatja azt, hogy nem ezt akarja. Ez nem közgazdasági hiba, hanem érték-döntés. A közgazdaságtan itt annyit tud mondani: ha az árat lentebb tartod, akkor sorban állás lesz, és készülj rá, hogy lesz aki továbbadja. Hogy ez megéri-e, azt már nem a közgazdaságtan dönti el.

Valós eset (6 perc)

Térjünk vissza a koncertjegyekhez, mert a történetnek van egy tanulságos folytatása.

Elsőre az egész úgy néz ki, mint egy technikai hiba: összeomlott egy weboldal. De nem az volt. A rendszer azért omlott össze, mert kilencszáz koncertnyi kereslet próbált beférni ötvenkét koncertre, és ezt semmilyen szerver nem tudja kezelni.

Kérdezd meg őket: miért nem emelte fel a szervező egyszerűen az árat annyira, hogy pont elfogyjon?

Hagyd, hogy vitatkozzanak, aztán add meg a három valódi okot — mert mindhárom fontos, és egyik sem butaság:

Egy: a hírnév. Ha egy előadó a rajongóit hirtelen kizárja az árral, azt sokáig emlegetik. Ez nem érzelgősség: a jó hír pénzt ér, csak nem ma. (Erre a bizalom és hírnév leckéjében visszatérünk.)

Kettő: a hosszú táv. A tizenöt éves rajongó, aki most nem tud eljönni, húsz év alatt sok jegyet, lemezt és pólót vesz. Aki egyszer kiárazza, az egy egész életre kiárazza.

Három: és ez a legérdekesebb — a szervező nem tudja, mennyit érnek valójában. Ő is csak tippel. A háromezerötszáz milliárd kérés utólag derült ki, nem előre.

És most a következmény, ami visszatér a leckéhez.

Mivel az árat lent tartották, a különbözet nem tűnt el. Az újraeladási oldalakon jegyek jelentek meg huszonnyolcezer dollár feletti áron. Vagyis a magas árat valaki mégis megfizette. Csak a pénz nem az előadóhoz került, hanem ahhoz, aki gyorsabban kattintott.

Ez a kulcsmondat, és ezt írasd fel velük, ha van kedvük:

„Az alacsonyan tartott ár nem szüntette meg a magas árat. Csak áttolta máshova, és közben eldöntötte, hogy ki keresi meg rajta a pénzt.“

És most egy másik példa, a másik oldalról — a hiányról.

2021-ben az egész világon hiány lett számítógépes csipekből. Az autógyárak 2020 elején lemondták a rendeléseiket, mert azt hitték, összeomlik a kereslet. Nem omlott össze — sőt, mindenki otthon ült és gépet, telefont vásárolt.

Mire az autógyárak észbe kaptak, a csipgyárak kapacitása másnak volt lekötve. A csipkészletek a szokásos negyven napról öt napra apadtak. Egy elemzőcég becslése szerint az autóipar kétszáztízmilliárd dollár bevételtől esett el egyetlen év alatt.

És a legfontosabb rész: a csipeket ekkor nem az kapta meg, aki a legjobban rászorult. Hanem az, aki évekkel korábban leszerződött. A hiányban mindig kiderül, kinek volt jó szerződése.

Döntési dilemma (4 perc)

Most ti jöttök. Kati Mama helyzete, egy karácsony előtti napon.

Megérkezett húsz kiló első osztályú, gyönyörű mandarin, és Kati Mama tudja, hogy ma legalább hatvan kiló fogyna el belőle. Húsz kiló van. Hatvanra volna igény.

Négy lehetősége van:

Az első: felviszi az árat, amíg pont annyian akarnak venni, ahány kilója van.

A második: marad a szokásos ár, de kirak egy táblát: „vevőnként legfeljebb két kiló.“

A harmadik: marad a szokásos ár, és amíg tart, addig tart. Aki reggel jön, kap. Aki délután, nem.

A negyedik: félretesz belőle a régi, hűséges vevőinek, és csak a maradékot teszi ki a pultra.

Kérdezd meg őket: melyiket választanád?

Aztán vezesd végig őket ezen a négy szemponton — és a lényeg, hogy mind a négy megoldás elosztja a mandarint, csak más elv szerint:

Az első pénz szerint oszt. Aki többet fizet, kap. Kati Mamának ez hozza a legtöbb pénzt, viszont sokan azt fogják mondani, hogy karácsony előtt kihasználta a helyzetet.

A második egyenlően oszt — de csak azok között, akik odaértek. És mi történik, ha valaki visszamegy másodszor is?

A harmadik idő szerint oszt. Aki ráér reggel, az kap. Kérdés: kinek van ideje reggel sorba állni? Nem biztos, hogy annak, akinek a legjobban kellene.

A negyedik hűség szerint oszt. Ez Kati Mamának hosszú távon a legjobb üzlet lehet — de akit nem ismer, az kirekesztve érzi magát.

És a záró kérdés, ami az egész leckét összefoglalja:

„Van olyan megoldás, ahol mind a hatvan ember mandarint kap?“

Nincs. Húsz kiló van. Az összes választás arról szól, hogy ki NEM kap — nem arról, hogy hogyan kapjon mindenki.

Ez a szűkösség, visszatérve az első leckéből, csak most már látjuk, hogyan viselkedik sok ember között.

Beszélgetésindítók

1. Volt már olyan, hogy valamiért sorban kellett állnotok? Mit „fizettetek” érte az áron kívül? Megérte?
2. Ha egy koncerten kevesebb jegy van, mint ahány ember menne — szerintetek mi lenne a legigazságosabb módja eldönteni, ki jusson be? (Hagyd, hogy sorra vegyék a lehetőségeket: ár, sorsolás, sorban állás, hűség, kor. Egyik sem hibátlan.)
3. Szerintetek egy nagyon népszerű dolog magas ára az eladó kapzsiságát mutatja, vagy azt, hogy sokan akarják? Hogyan lehetne ezt a kettőt megkülönböztetni?

Heti megfigyelés

Egy: keressetek valamit a következő napokban, amiért sorba kell állni — pénztár, orvosi rendelő, népszerű étterem, ügyintézés. Minden alkalommal tegyétek fel a kérdést: mi az, ami itt túl olcsó vagy ingyenes, és ezért van sor?

Kettő: nézzetek meg egy jegyértékesítő oldalt egy népszerű eseményre. Van-e újraeladási („másodpiaci”) jegy, és mennyibe kerül az eredetihez képest? A különbség pontosan azt a nyomást mutatja, amiről ma beszéltünk.

Következő lecke

Amikor beleírnak az árba. (Vita-lecke.) Ma azt láttuk, mi történik, ha az ár nem mozoghat. Jövő héten megnézzük, mi történik, ha nem egy koncertszervező, hanem egy egész ország kormánya dönt így. Volt erre magyar példa, nem is olyan régen — és a következményeit sokan a saját bőrükön érezték. Ez lesz a szemeszter első vita-leckéje: mindkét oldal legjobb érveivel, ítélet nélkül.

Források

• Taylor Swift | The Eras Tour jegyeladás számai: Ticketmaster hivatalos közleménye, 2022.11.
• Újraeladási árak: Axios, 2022.12.02.
• 2021-es csiphiány és a 210 milliárd dolláros bevételkiesés: CNBC / AlixPartners, 2021.09.23.