Árrés

Horog (3 perc)

Adj nekik egy nagyon egyszerű helyzetet, és kérj rá gyors választ.

„Kati Mama megvesz egy kiló almát száz forintért. Eladja százötvenért. Hány százalékot keresett rajta?“

A válasz kórusban jön: ötven százalékot.

Bólints. Aztán mondd:

„Jó. És most figyeljetek. Kati Mama könyvelője azt mondja, hogy harminchárom százalékot keresett. Ki téved?“

Hagyd, hogy értetlenkedjenek. Aztán oldd fel:

„Egyikőtök sem téved. Ugyanaz az ötven forint. Csak két különböző dologhoz mértétek.“

• Ti azt kérdeztétek: a száz forinthoz képest mennyi az ötven? Fele. Ötven százalék.
• A könyvelő azt kérdezte: a százötven forinthoz képest mennyi az ötven? Egyharmad. Harminchárom százalék.

Ugyanaz a pénz. Két százalék. Mindkettő igaz.

És most jöjjön a mondat, amiért ez a lecke létezik:

„Ez nem szőrszálhasogatás. Ezen a különbségen cégek buknak meg, és emberek vezetnek félre másokat — néha szándékosan, de sokkal gyakrabban véletlenül.“

A lecke (14 perc)

Első blokk — A két százalék

Adjunk nevet a két számnak, mert innentől megkülönböztethetők.

A haszonkulcs vagy felár (angolul: markup) azt mondja meg, mennyit tettél rá a beszerzési árra. Kati Mama száz forintért vette, ötven forintot tett rá: ötven százalékos felár.

Az árrés (angolul: margin) azt mondja meg, az eladási árból mennyi a te részed. Százötvenből ötven: harminchárom százalékos árrés.

Vezesd végig velük ezt a néhány példát, és mondd ki minden alkalommal mindkét számot. Nem kell számolniuk — csak nézzék a mintát:

Beszerzési ár	Eladási ár	Haszon	Felár (a beszerzéshez)	Árrés (az eladáshoz)
100 Ft	120 Ft	20 Ft	20%	kb. 17%
100 Ft	150 Ft	50 Ft	50%	kb. 33%
100 Ft	200 Ft	100 Ft	100%	50%
100 Ft	400 Ft	300 Ft	300%	75%

Kérdezd meg őket: mit vesztek észre?

Hagyd, hogy ők mondják ki. Két dolognak kell előjönnie:

Egy: a felár mindig nagyobb szám, mint az árrés — ugyanarra a forintra.

Kettő: minél nagyobb a haszon, annál jobban szétnyílik a kettő. Húsz forintnál még alig van különbség. Háromszáz forintnál már négyszeres.

Most jön a gyakorlati haszon, és ezt írasd fel velük, ha van kedvük:

Ha valaki azt mondja, hogy „ötven százalékot keresek rajta” — mindig kérdezz vissza: mihez képest?

És most a legfontosabb figyelmeztetés:

Az árrés NEM a nyereség. Az árrés az, ami az áru megvétele után marad — de ebből még ki kell fizetni mindent, amit két hete felsoroltunk: a bérletet, az áramot, a bért, az adót, a romlást.

Emlékeztek a lejtőre? Az árrés a lejtő második lépcsője. A nyereség az ötödik. Van köztük négy levonás.

Mondd ki így:

Az árrés nem a nyereség. Az árrés az, amiből a nyereségnek majd meg kellene maradnia.

Második blokk — Miért különbözik ennyire terméktől és terméktől?

Kati Mama boltjában nem egyforma az árrés minden terméken. És ez nem szeszély — hanem minden esetben van rá oka.

Nézzük végig a négy okot, mert ez a lecke gyakorlati része.

Első ok: mennyi megy a kukába.

Ez a zöldségesnél a legfontosabb. Kati Mama megvesz húsz kiló epret. Ebből kettő megromlik, mielőtt elfogyna. Ki fizeti meg azt a két kilót?

A tizennyolc, ami elfogy.

Vagyis a magas árrés az epren nem azt jelenti, hogy Kati Mama sokat keres az epren. Azt jelenti, hogy a megmaradó eperbe bele van építve az, ami kidőlt. A tartós áruknál — liszt, cukor, konzerv — ezért lehet sokkal kisebb az árrés: azokból semmi nem megy a kukába.

Ez talán a lecke legfontosabb gyakorlati felismerése. Aki csak a százalékot nézi, azt hiszi, a romlandó áru a jó üzlet. Aki a kukát is nézi, az tudja, hogy nem feltétlenül.

Második ok: mennyire tudja a vevő az árat.

Van néhány termék, aminek mindenki fejből tudja az árát: a kenyér, a tej, a tojás, a cukor. Ezeket árjelző terméknek hívja a szakma. Ha ezeken a bolt drága, a vevő azt gondolja, hogy az egész bolt drága — akkor is, ha nem igaz.

Ezért van, hogy a boltok pont ezeken adnak kevesebb árréssel. Nem jóindulatból: azért, hogy a vevő olcsónak lássa az egész boltot.

Kérdezd meg őket: tudjátok fejből, mennyibe kerül egy kiló liszt? És egy üveg fűszerpaprika?

A lisztet valószínűleg tudják. A fűszerpaprikát nem. Kitalálják, melyiken van több árrés?

Harmadik ok: mennyi munka van vele.

Az előre mosott, felvágott saláta drágább, mint a fej saláta. Nem azért, mert a saláta más — hanem mert valaki megmosta, felvágta, dobozba tette és hűtve tartotta.

Negyedik ok: mennyire tud alkudni a beszállító.

Ha egy kistermelő romlandó árut hoz reggel, amit muszáj aznap eladnia, az gyengébb helyzetben van, mint egy nagy gyár, aminek a lisztje eláll fél évig. Erről külön lecke lesz a modul végén (Beszállítók és alkuerő).

Harmadik blokk — Amikor a törvény szól bele

És most kössük vissza a 2. modul vita-leckéjéhez, mert Magyarországon ez a fogalom nemcsak könyvelési kérdés, hanem törvény tárgya.

2025 márciusától Magyarországon bevezették az árrésstopot. Ez azt mondja ki, hogy a nagyobb élelmiszerláncok bizonyos alapvető termékeken legfeljebb 10 százalékos árrést alkalmazhatnak. Kezdetben harminc termékre vonatkozott, később bővítették, és többször meghosszabbították.

Álljunk meg egy pillanatra a szó pontos jelentésénél, mert ez a mai lecke próbája:

Ez nem árstop. Nem azt mondja meg, hogy mennyibe kerülhet a tej. Azt mondja meg, hogy mennyit tehet rá a bolt ahhoz képest, amennyiért ő megvette.

Kérdezd meg őket: mi a különbség, és melyik a szigorúbb?

Vezesd rá őket:

• Az árstopnál a bolt bajban van, ha a beszerzési ár emelkedik — mert az eladási árat nem viheti utána.
• Az árrésstopnál a bolt eladási ára emelkedhet, ha a beszerzési ár emelkedik — csak a rátett rész marad korlátozott.

Vagyis az árrésstop rugalmasabb eszköz. Cserébe viszont máshova tolja a kérdést: ha a bolt csak tíz százalékot tehet rá, akkor mit csinál a beszerzési árral? Vagy: mit csinál azokkal a termékekkel, amikre nem vonatkozik a szabály?

Ne válaszolj helyettük. Hagyd nyitva. Ez pont az a fajta kérdés, amit a vita-leckében is nyitva hagytunk, és most már sokkal jobban látják, miről szól.

(A szülőnek: ez a szabály folyamatosan változik — a termékkör és a határidő is. Érdemes a lecke előtt egy percet szánni rá, hogy éppen mi a helyzet.)

Valós eset (6 perc)

Nézzünk konkrét magyar árréseket, mert nagyon tanulságosak.

Amikor 2025-ben bevezették az árrésstopot, az elemzések megnézték, mekkora árrés volt addig az egyes termékeken. A kép sokkal tarkább, mint bárki gondolná:

Az alapvető, saját márkás termékeken kicsi az árrés. Például a saját márkás lisztnél nagyjából tíz-tizenhárom százalék. A csirkemellfilénél még ennél is kevesebb, néhány százalék. Az étolajon szintén alacsony.

A márkás termékeken viszont sokkal nagyobb. Ugyanannál a lisztnél a márkás változaton hatvan-hetven százalék körüli árrés is előfordult. A hosszan tartó tejnél a márkás verzión hatvan-nyolcvan százalék.

Kérdezd meg őket: hogy lehet ez? Ugyanaz a liszt!

Hagyd, hogy megpróbálják. Aztán add meg a magyarázatot, mert ez a mai lecke csúcspontja:

Nem ugyanaz az üzlet.

A saját márkás liszt a bolt árjelző terméke: azon azt mutatja meg, hogy olcsó. Ott alig keres.

A márkás liszt viszont annak való, aki ragaszkodik hozzá — akinek a nagymamája is azt használta, aki nem hisz a saját márkában. Az ő kereslete rugalmatlan. (Emlékeztek: a kereslet leckéje.)

Ugyanaz a bolt, ugyanaz a polc, két teljesen különböző vevő — és két teljesen különböző árrés.

Ez pontosan az az árdiszkrimináció, amiről a diákjegynél beszéltünk. Csak itt nem igazolványt kérnek, hanem hagyják, hogy a vevő maga sorolja be magát.

És most a másik oldal, ami a Kulcsüzenetből következik.

Kérdezd meg őket: ha a boltok árrése ekkora, akkor miért veszteséges annyi élelmiszerlánc? (Emlékezzenek vissza a múlt-múlt heti számokra.)

Mert az árrés nem a nyereség. Abból a hatvan százalékból a márkás lisztnél ki kell fizetni a boltot, a bért, az energiát, a romlást és az adót — és a bolt teljes forgalmának csak töredéke ilyen magas árrésű termék. A kosár nagy része alacsony árrésű alapélelmiszer.

Egy összehasonlítás, amitől az egész a helyére kerül:

• Egy élelmiszerbolt bruttó árrése a teljes forgalmon jellemzően húsz-harminc százalék körüli sávban van, és ebből a végén jó esetben néhány százalék marad.
• Egy szoftvercégnél a bruttó árrés lehet nyolcvan százalék felett — mert az „árujuk” másolása szinte semmibe nem kerül. A századik eladott példány gyártási költsége majdnem nulla.

Ugyanaz a szó, teljesen más világ. És ez elvezet a következő lecke kérdéséhez: ha az élelmiszerboltnak ilyen kicsi a végén megmaradó része, akkor egyáltalán miből él meg?

A válasz egyetlen szó, és jövő héten arról lesz szó: forgás.

Döntési dilemma (4 perc)

Most ti jöttök. Kati Mama polcán van két hely, és két új termék közül választhat.

Az első: „prémium” bio paradicsom. Nagy árrés — Kati Mama nagyjából a duplájáért tudja adni, mint amennyiért veszi. Viszont: drága a beszerzés, romlandó, és ebből a fajtából eddig senki nem kérdezett. Ha nem fogy, ötven százaléka a kukába megy.

A második: sima étkezési burgonya. Nagyon kicsi árrés — alig tíz százalék marad rajta. Viszont: minden nap fogy belőle, eláll hetekig, és semmi nem megy a kukába.

Kérdezd meg őket: melyiket tennéd a polcra?

A legtöbben elsőre az elsőt választják, mert nagyobb szám.

Most vezesd végig őket négy kérdésen:

Egy: ha a bio paradicsom fele kidől, mennyi marad a másik feléből? (Nem a duplázás. Az elveszett fél árát a megmaradó fél fizeti meg — vagyis a valódi árrés sokkal kisebb, mint amit a papír mutat.)

Kettő: hányszor fordul meg a pénz? A krumplinál naponta. A prémium paradicsomnál talán hetente egyszer. (Ez a jövő heti lecke, de itt már érdemes felvillantani.)

Három: melyik miatt fognak visszajönni a vevők? (Az, aki krumpliért jön, mást is vesz. Aki nem talál krumplit, máshova megy — és ott veszi meg az egészet.)

Négy: és a legfontosabb: melyiket lehet abbahagyni, ha nem működik? (A paradicsomot. Ez fontos: a kisebb kockázatot mindig könnyebb visszavonni.)

És a záró kérdés, ami az egész leckét összefoglalja:

„Melyik hoz több pénzt egy hónap alatt: az, amin sokat keresel, de ritkán — vagy az, amin keveset, de mindig?“

Erre a kérdésre jövő héten kapjuk meg a választ, és sokakat meg fog lepni.

Beszélgetésindítók

1. Van olyan termék, amiért ti (vagy a szüleitek) többet fizettek egy márkáért, pedig van olcsóbb, majdnem ugyanolyan? Mi az, és miért éri meg nektek?
2. Szerintetek mennyit „szabad” keresnie egy boltnak egy terméken? Van egy szám, ami fölött már túl soknak érzitek? Miért pont az?
3. Ha ti lennétek boltosok, melyik terméken adnátok a legkevesebb árréssel — és miért pont azon?

Heti megfigyelés

Egy: ha van a környéken piac vagy őstermelő, kérdezzétek meg tőle, mennyiért veszi és mennyiért adja ugyanazt. A legtöbben szívesen elmondják. Utána tegyétek fel magatoknak a kérdést: ebből mennyi az övé, és mi mindent kell ebből kifizetnie? (Ne előtte kérdezzétek meg tőle — az kellemetlen lenne.)

Kettő: keressetek a boltban egy terméket, amiből van saját márkás és márkás változat is (liszt, tej, konzerv, mosószer). Írjátok fel a két árat. A különbség többnyire nem a minőség — hanem az, hogy a bolt melyik vevőre számít.

Három: próbáljátok ki fejből: melyik öt termék árát tudjátok pontosan? Ezek az árjelző termékek. Kitalálhatjátok, hogy pont ezeken keres a bolt a legkevesebbet.

Következő lecke

Forgás. Mai kérdésünk maradt nyitva: ha ilyen kicsi az árrés, miből él meg egy élelmiszerbolt? A válasz nem az, hogy „sokat ad el”. A válasz az, hogy ugyanaz a pénz sokszor megfordul. Jövő héten megnézzük, mit jelent ez pontosan — és miért lehet egy diszkontlánc jövedelmezőbb, mint egy ékszerbolt.

Források

• Magyar élelmiszer-kiskereskedelmi árrések termékenként (AKI-adatok alapján) — Telex, 2025.03.12.
• Árrésstop szabályozása, 2025.03.17-től — Telex, 2025.03.17.; bővítés és hosszabbítás — Index, 2025.11.14.
• Árrés és felár közötti különbség: standard kereskedelmi számviteli fogalom