Alternatívaköltség

Horog (3 perc)

Kezdd egy ajándékkal, ami nem is olyan ingyen.

Képzeljétek el, hogy kaptok egy koncertjegyet. Ingyen. A kedvenc előadótok, első sor, nem kellett fizetni érte semmit.

Egy baj van vele: pont arra az estére szól, amikor a legjobb barátotok tizennyolcadik szülinapi bulija van. Ahova hónapok óta készültök.

Kérdés: mennyibe kerül ez az ingyenjegy?

Hagyd, hogy előjöjjön a „hát semmibe, hiszen ingyen van”. Aztán tedd fel a következő kérdést:

És ha nem mennétek el a koncertre — mit veszítenétek? Semmit, csak egy koncertet.

És ha elmentek a koncertre — mit veszítetek? A bulit.

Szóval a jegy nem nulla forintba került. Egy szülinapi buliba került.

Ez a mai lecke. Arról szól, hogy a dolgok igazi árcédulája nincs ráragasztva a dologra. Neked kell odaírnod.

A lecke (14 perc)

Első blokk — Mennyibe került az eper?

Emlékeztek a múlt heti szombatra Kati Mama boltjában? Az eperre, meg a két láda retekre, amit le kellett venni a polcról érte?

Dani egy héttel később visszatért erre, mert nem hagyta nyugodni.

Épp ládákat pakoltak, amikor megkérdezte: „Kati néni, mennyiért vette azt az epret a nagybaniban?”

Kati Mama megmondta: kilója hétszáz forint volt.

„Akkor az egy láda öt kiló, az háromezer-ötszáz.”

„Az.”

„Szóval háromezer-ötszázba került.”

És Kati Mama erre azt mondta: „Nem.”

Dani nézett rá.

„Az volt az az összeg, amit odaadtam érte. De nem az volt az ára. Az ára az volt, hogy a retek két napig a bejárat előtt állt egy rossz helyen, és a fele kiszáradt. Meg az, hogy amikor Horváthné jött a szokásos retkéért, nem találta, és bement helyette a Sparba. Azóta is oda jár.”

Itt álljunk meg egy pillanatra, mert ez a lecke egész lényege.

Kati Mama két teljesen különböző dolgot mondott ki. Az egyik: mennyi pénz ment ki a kasszából. A másik: mi az, ami nem történt meg, mert ezt választotta.

A közgazdaságtanban az elsőt úgy hívják, hogy explicit költség — ez az, ami látszik, ez az, amiről számla van. A másodikat pedig úgy, hogy alternatívaköltség: annak az értéke, amiről lemondtál, hogy ezt választhasd.

És most jön a fontos rész: egy döntést csak a második alapján lehet rendesen megítélni. Az első csak egy szám a papíron.

Mert nézzétek: ha Kati Mama azt kérdezi magától, hogy „megérte-e háromezer-ötszázért epret venni?“, akkor egy majdnem értelmetlen kérdést tett fel. A jó kérdés így hangzik: „megérte-e epret venni retek helyett?”

Ez a kettő nem ugyanaz. És csak a második kérdésre lehet válaszolni.

Második blokk — A költség, amiről nincs számla

Most jön a lecke legfurcsább része. Készüljetek, mert elsőre hibásnak fog hangzani.

A főtér másik oldalán van egy másik zöldséges. Sanyi bácsi viszi, és van egy nagy előnye Kati Mamával szemben: az üzlethelyiség a sajátja. Örökölte az apjától. Nem fizet érte bérleti díjat. Egy forintot sem.

Kati Mama ezzel szemben havonta négyszázezret fizet a bérbeadónak.

Kérdés: melyikük boltja a jövedelmezőbb?

Az ösztönös válasz: Sanyi bácsié, hiszen ő négyszázezerrel kevesebbet költ.

De most figyeljetek.

Sanyi bácsi épülete a főtéren van. Ha nem lenne benne zöldséges, holnap kiadhatná — mondjuk egy kávézónak, ötszázezerért. Havonta. Minden hónapban.

Vagyis Sanyi bácsi minden egyes hónapban lemond ötszázezer forintról, hogy ott lehessen a boltja.

Nem fizeti ki. Senki nem kéri tőle. Nincs róla számla, nincs benne a könyvelésben, nem látszik sehol. De valóságos költség, mert valóságos pénzről mond le érte.

És innen nézve a helyzet megfordul: Sanyi bácsinak drágább helyen van a boltja, mint Kati Mamának. Ötszázezerbe kerül neki havonta, míg Kati Mamának négyszázezerbe.

Az ilyen költséget hívjuk implicit költségnek: valóságos, de nem megy ki pénz miatta.

Dani ezen a ponton mindig felhorkan, és jogosan: „De hát Sanyi bácsi nem fizet semmit! Akkor is ott a pénze!”

Igen. A pénze megvan. De a lehetőség, hogy még többje legyen, elment. És a közgazdaságtan pont ezt méri.

Van ennek egy sokkal közelebbi példája is. Kati Mama nem fizet magának fizetést. Ami a kasszában marad a hónap végén, az az övé — de ő ezt nem tekinti bérnek. Pedig ha nem lenne boltja, elmehetne dolgozni egy áruházba boltvezetőnek, havi négyszázezerért.

Vagyis a saját munkája is költség. Nem látszik. De ha egy hónap végén kevesebb marad neki, mint amennyit máshol keresne, akkor fizetett azért, hogy dolgozhasson.

Ezt sok vállalkozó nem számolja végig soha. Aztán tíz év múlva jön rá.

Harmadik blokk — Az idő, aminek nincs kasszája

Eddig pénzről beszéltünk. De az alternatívaköltség legkeményebb formája nem pénzben mérhető.

Dani minden szombaton reggel héttől délig dolgozik Kati Mamánál. Ötezer forintot kap érte.

Mi Dani alternatívaköltsége?

Nem az ötezer forint — azt kapja, nem adja. A költsége az, amit szombat reggel hétől délig nem csinál. Alszik? Focizik? Tanul a matekdolgozatra? Barátokkal van?

És most figyeljetek erre a mondatra, mert ez az egész lecke másik fele: az alternatívaköltség mindig csak a legjobb kimaradt dolog, nem az összes.

Dani nem mondott le egyszerre az alvásról, a fociról, a tanulásról meg a barátokról. Csak egyről mondott le — arról az egyről, amit ténylegesen csinálna, ha nem lenne ott. Ha ez az alvás, akkor a szombati munkája alvásba kerül neki. Ha ez a matektanulás, akkor egy rosszabb jegybe.

És ezért van az, hogy ugyanaz a dolog különböző embereknek különböző árba kerül. Ugyanaz a szombat reggel. Daninak alvásba kerül. Egy másik gyereknek, akit épp válogatottba hívnak focizni, egy válogatottságba. Ugyanaz az ötezer forint. Teljesen más ár.

Ezért nincs értelme annak a mondatnak, hogy „ez objektíven megéri”. Nem létezik objektív „megéri”. Csak az van, hogy kinek mi az, amiről lemond.

És ez az a pont, ahonnan a következő hetekben minden ár érthető lesz. Mert amikor majd azt kérdezzük, hogy miért ötszáz forint egy kiló paprika, a válasz nem az lesz, hogy valaki így döntött. Hanem az, hogy több ezer ember mérlegelte, miről mond le érte — és az ár ennek az eredménye.

Valós eset (6 perc)

Van egy nagyon egyszerű teszt, amivel bármelyik vállalkozást meg lehet nézni. Így hangzik:

„Ez a pénz és ez a munka máshol mennyit termelne?“

Nézzük meg vele Sanyi bácsit rendesen.

Sanyi bácsi boltja év végén kimutat kétmillió forint nyereséget. A könyvelője elégedett, Sanyi bácsi elégedett. Nyereséges a bolt.

De most számoljuk hozzá azt, ami nem látszik:

Egy: az épület. Ha kiadná, évi hatmillió jönne be belőle anélkül, hogy hajnalban kelne.

Kettő: a saját munkája. Évi négy-öt millió, ha elmenne alkalmazottnak.

Három: a boltban lekötött pénz. Az árukészletben, a hűtőkben, a kasszában folyamatosan ott áll néhány millió forint, ami nem csinál semmit. Ha bankban lenne, kamatozna.

Vagyis Sanyi bácsi kétmilliót keres azon, amiért máshol tíz körül keresne. A boltja könyvelésileg nyereséges, de gazdaságilag veszteséges.

Ez nem azt jelenti, hogy be kell zárnia. Lehet, hogy Sanyi bácsi imádja, amit csinál, nem akar főnököt, és a főtér a második otthona. Ez teljesen érvényes válasz.

De akkor legalább tudja, hogy mit vesz ezen a pénzen. Évi nyolcmillió forintért veszi meg azt, hogy a saját boltjában legyen a saját főnöke. Ez lehet, hogy megéri neki. Az a baj, ha ezt soha nem gondolja végig, és közben azt hiszi, hogy jól jár.

Az igazi különbség nem a jó és a rossz döntés között van. Hanem a végiggondolt és a végig nem gondolt között.

Döntési dilemma (4 perc)

Most ti jöttök. Ez Dani valódi dilemmája, egy őszi hétvégén.

Dani három ajánlat közül választhat szombat reggelre:

Az első: marad Kati Mamánál. Ötezer forint, jó hangulat, és közben — bár ezt nem így fogalmazná meg — megtanulja, hogyan működik egy bolt. Kati Mama mindent elmagyaráz neki, amit kérdez.

A második: a városszéli raktár. Nyolcezer forint ugyanazért az öt óráért. Dobozokat kell mozgatni egy targonca mellett. Senki nem beszél senkihez. Öt óra múlva hazamegy, és pontosan annyit tud, mint reggel.

A harmadik: nem dolgozik. Alszik délig, aztán focizik a haverokkal. Nulla forint.

Kérdezd meg őket: melyiket választanád?

Hagyd, hogy vitatkozzanak. Aztán jöjjön a második kör, és ez az igazi kérdés:

„Jó. És most mondd meg, hogy amit választottál, az mibe került neked.“

Aki a raktárt választotta: a plusz háromezerért lemondott arról, hogy megtanuljon valamit egy olyan embertől, aki huszonkét éve csinálja.

Aki Kati Mamát: háromezerről mondott le hetente. Egy év alatt ez sok szombat.

Aki az alvást: mindkét pénzről lemondott — és cserébe kapott valamit, aminek nincs árcédulája, de nem nulla az értéke.

És ha valaki azt mondja, hogy „de a harmadik ingyen van” — akkor pont ott vagytok, ahol a lecke elején az ingyenjeggyel.

Beszélgetésindítók

1. Volt már olyan, hogy valamit „ingyen” kaptál, aztán utólag rájöttél, hogy mégis került valamibe? Mi volt az ára?
2. Ha valaki nyer ötven millió forintot a lottón és otthagyja a munkáját — szerinted az ő ideje ettől olcsóbb lett vagy drágább?
3. Ti mit gondoltok: mibe kerül nekem az, hogy most itt ülök veletek és ezt elmesélem? (Erre hagyd, hogy ők válaszoljanak. Nem kell megvédened magad — a válaszuk maga a lecke.)

Heti megfigyelés

Egy: a héten egyszer, amikor a családban eldőlt valami — hogy hova megyünk, mit nézünk, mit eszünk —, mondja ki valaki hangosan: „és ezzel most miről mondtunk le?“ Nem kell tovább vitatkozni róla. Elég kimondani.

Kettő: ha van a környéken bolt vagy műhely, ami a saját épületében működik, tegyétek fel magatokban a kérdést: mit kaphatna érte, ha kiadná? Utána nézzétek meg egy ingatlanhirdető oldalon, mennyiért adnak ki hasonlót a környéken.

Következő lecke

Ösztönzők. Ha minden döntés mögött ott van egy mérlegelés, akkor mi történik, ha valaki kívülről megváltoztatja a mérleg egyik serpenyőjét? Egy üres műanyag palack húsz évig szemét volt Magyarországon. Aztán egyik napról a másikra megszűnt annak lenni — és nem azért, mert bárki jobb emberré vált.