A jelen és a jövő éned — miért nehezebb a holnapnak félretenni
Az agyad a mostani örömöt mindig túlbecsüli a későbbihez képest (jelen-torzítás) — ezt akaraterővel ritkán lehet legyőzni, rendszerrel viszont igen: döntsd el előre, tedd automatikussá, és tedd nehézzé a visszalépést.
Horog
Kapsz egy ajánlatot: most azonnal 10 ezer forint, vagy egy hét múlva 11 ezer. A legtöbb ember a 10 ezret választja — minek várni? Most egy másik ajánlat: egy év múlva 10 ezer forint, vagy egy év és egy hét múlva 11 ezer. Itt a legtöbben már a 11 ezret választják — ha már úgyis várni kell egy évet, az a plusz egy hét már nem számít.
De hiszen ugyanaz a döntés! Mindkét esetben egy hét várakozásért kapnál 1000 forintot. Mégis másképp döntesz, attól függően, hogy a választás most van, vagy valamikor később. Ez nem a te hibád — az emberi agy így működik. És ez a furcsaság az oka annak, hogy a legtöbb ember minden januárban megfogadja, hogy többet spórol, többet sportol, kevesebbet költ — és februárra minden marad a régiben.
A lecke
Először: két éned van — a mostani és a jövőbeli.
Az előző leckében láttad, hogy a jó pénzügyi döntés azzal kezdődik, hogy tudod, mi fontos neked. Van azonban egy csavar: a „te” nem egyetlen ember. Van egy mostani éned, aki éhes, fáradt, unatkozik, és az új cipőt szeretné ma. És van egy jövőbeli éned — az 25, 40 vagy 65 éves te —, aki örülne, ha lenne pénze egy lakásra, egy vállalkozásra vagy egy nyugodt nyugdíjra. A baj az, hogy ma csak a mostani éned dönt, a jövőbeli nincs jelen, nem tud tiltakozni.
A kutatások ezt még meglepőbb módon is megmutatták. Agyi képalkotással mérték, mi történik az ember agyában, amikor saját magára, egy idegenre, illetve a tíz évvel későbbi önmagára gondol. A jövőbeli önmagunkról való gondolkodás sok embernél jobban hasonlított ahhoz, mintha egy idegenre gondolnának. Nem csoda, hogy nehezen adunk pénzt „neki”.
Másodszor: a jelen-torzítás.
Az első szemeszterben tanultad, hogy a döntéseket az ösztönzők irányítják, a másodikban pedig azt, hogy a kamat az idő ára: aki ma lemond a pénzéről, az később többet kap vissza. Az, hogy a mai forint többet ér, mint a holnapi, teljesen ésszerű — ezt hívják időbeli diszkontálásnak (time discounting): a jövőbeli dolgokat kicsit kevesebbre értékeljük, mint a mostaniakat.
Az emberi agy azonban nem egyenletesen diszkontál. A „most” és a „hamarosan” közötti különbséget óriásinak érezzük, a „később” és a „még később” közöttit alig. Ez a horogban látott furcsaság oka. Ezt a jelenséget jelen-torzításnak (present bias) hívják: a mostani örömöt rendszeresen túlbecsüljük a későbbihez képest. A viselkedési közgazdaságtan — amely a valódi, nem tökéletesen racionális emberi döntéseket vizsgálja — egyik legfontosabb felfedezése ez.
A jelen-torzítás két fontos következménnyel jár. Az első: amikor tervezel, a jövőbeli énedre gondolsz, és bölcs vagy („jövő hónaptól minden hónapban félreteszek 20 ezret”). Amikor viszont eljut a pillanat, a mostani éned dönt, és a mostani én mást akar. Ezért buknak el az újévi fogadalmak. A második: a halogatás mindig ésszerűnek tűnik — „ma még nem, de holnaptól igen” —, csak éppen holnap is ma lesz.
Harmadszor: ne akaraterővel harcolj, hanem rendszerrel.
A jó hír, hogy a jelen-torzítás ellen nem kell hősnek lenned. Az akaraterő gyenge fegyver, mert pont abban a pillanatban hagy cserben, amikor a legnagyobb a kísértés. A kutatók és a pénzügyi szakértők ezért más stratégiát ajánlanak: hagyd, hogy a bölcs, tervező éned előre döntsön, és kösse meg a mostani éned kezét.
Ennek három eszköze van. Az első az előzetes elköteleződés (commitment device): olyan döntés, amivel előre megnehezíted a későbbi visszalépést — például egy olyan megtakarítás, amihez nem férsz hozzá azonnal. Ez az ötlet nagyon régi: az ógörög mondában Odüsszeusz a hajó árbocához kötözte magát, hogy ne tudjon engedni a szirének csábításának. A második az automatizálás: ha a félretétel magától történik — például a fizetés napján egy átutalás automatikusan átteszi a pénz egy részét egy másik számlára —, akkor a mostani énednek nem kell minden hónapban újra döntenie. A harmadik az alapértelmezett beállítás (default option): az emberek hajlamosak azt választani, ami „magától” be van állítva. Ha a félretétel az alapértelmezett, és a nem félretétel igényel külön lépést, sokkal többen takarítanak meg. Erre épül majd a 2. modul „Fizess először magadnak” leckéje is.
Valós eset
„Takaríts meg többet holnap” — egy Nobel-díjas ötlet.
Richard Thaler amerikai közgazdász és kollégája, Shlomo Benartzi észrevették, hogy az amerikai dolgozók túl keveset tesznek félre nyugdíjra, pedig szinte mindannyian azt mondják, többet szeretnének. A jelen-torzítást pedig nem akarták „kinevelni” az emberekből, hanem kihasználták. Kidolgoztak egy programot, amelynek a neve Save More Tomorrow — „Takaríts meg többet holnap”. A dolgozóknak nem azt kellett vállalniuk, hogy most többet tesznek félre, hanem azt, hogy a következő fizetésemelésük egy része automatikusan a megtakarításukba menjen. Ez a mostani énnek nem fájt — a döntés a jövőben esett meg, és nem kellett lemondani a meglévő fizetésről. Bármikor ki lehetett lépni, de a legtöbben nem léptek ki — hiszen ez lett az alapértelmezett.
Az első cégnél, ahol kipróbálták, a résztvevők megtakarítási rátája — vagyis hogy a fizetésük hány százalékát tették félre — nagyjából 3,5 százalékról körülbelül 40 hónap alatt 13,6 százalékra nőtt. Ugyanazok az emberek, ugyanazzal a fizetéssel — csak másképp megtervezett döntéssel. Az ötletet azóta rengeteg amerikai cég és más országok nyugdíjrendszerei is átvették, Thaler pedig 2017-ben közgazdasági Nobel-díjat kapott a viselkedési közgazdaságtanban elért eredményeiért.
Egy másik kísérletben Hal Hershfield és munkatársai (2011) fiatal résztvevőknek számítógépes technikával öregített arcképet mutattak saját magukról. Akik látták az „öreg énjüket”, egy képzeletbeli pénzből többet tettek félre nyugdíjra — a jövőbeli énük egy kicsit kevésbé lett idegen. (Források: Shlomo Benartzi — Save More Tomorrow (UCLA); Benartzi & Thaler (2004), Journal of Political Economy — összefoglaló; Hershfield et al.: Increasing saving behavior through age-progressed renderings of the future self, Journal of Marketing Research, 2011.)
Döntési dilemma
Most kezdesz egy diákmunkát, havi 80 ezer forintos keresettel. Azt tervezed, hogy egy év múlva meglesz a jogosítványod ára. Három módszer közül választhatsz:
- „Majd a hónap végén félreteszem, ami marad.” Semmi kötöttség, teljes szabadság.
- Automatikus átutalás fizetésnapon egy külön megtakarítási számlára — bármikor leállítható, de magától megy.
- Erős elköteleződés: a pénzt egy olyan helyre teszed, amihez egy évig nem férsz hozzá, vagy csak költséges lemondással.
Melyiket választod? Gondold végig: mennyire bízol a mostani énedben egy rossz napon, egy akciónál vagy egy baráti programnál? És mi történik, ha közben tényleg váratlanul szükséged lesz a pénzre?
Beszélgetésindítók
- Milyen helyzetekben veszed észre magadon a jelen-torzítást — nemcsak a pénznél, hanem a tanulásnál, a telefonhasználatnál vagy az alvásnál?
- Etikus-e, hogy egy cég vagy az állam az alapértelmezett beállítással „terel” minket egy döntés felé — akkor is, ha az a mi érdekünk? Hol van a határ?
- Ha levelet írhatnál a 30 éves önmagadnak, mit ígérnél meg neki pénzügyileg? És mit kérne tőled ő?
Heti megfigyelés
Figyeld meg magadon egy héten át: hányszor halasztottál el valamit, amit „holnap majd” megcsinálsz (tanulás, sport, spórolás)? És keress egy olyan dolgot, amit egy egyszerű szabállyal vagy automatizálással át tudnál adni a jövőbeli énednek — és próbáld ki.
Összefoglaló
Minden döntésedben két éned vesz részt: a mostani, aki most akar valamit, és a jövőbeli, aki nincs jelen, hogy tiltakozzon. Az agyad a mostani örömöt rendszeresen túlbecsüli a későbbihez képest — ez a jelen-torzítás, amiért a tervek bölcsek, a pillanatnyi döntések viszont gyakran nem. Ezt akaraterővel ritkán lehet legyőzni, rendszerrel viszont igen: döntsd el előre (előzetes elköteleződés), tedd automatikussá, és legyen a jó döntés az alapértelmezett. A Save More Tomorrow program megmutatta, hogy ugyanazok az emberek ugyanazzal a fizetéssel többszörösét tudják félretenni, ha a döntés jól van megtervezve. A mostani énedet azonban nemcsak a saját agyad húzza — hanem olyanok is, akik pontosan ismerik a gyengeségeit, és pénzt keresnek rajta. A következő lecke a marketingről szól: hogyan dolgozik a reklám, a sürgetés és a manipuláló weboldal-tervezés a fejedben.
Fogalomtár
| Magyarul | Angolul | Egy mondatban |
|---|---|---|
| Időbeli diszkontálás | time discounting | A jövőbeli pénzt és örömet kevesebbre értékeljük, mint a mostanit — ez ésszerű, csak az agyunk túlzásba viszi. |
| Jelen-torzítás | present bias | Az agyad a mostani örömöt rendszeresen túlbecsüli a későbbihez képest — ezért bölcsek a terveid, de gyengék a pillanatnyi döntéseid. |
| Előzetes elköteleződés | commitment device | Olyan előre meghozott döntés, amely megnehezíti a későbbi visszalépést — mint Odüsszeusz, aki az árbochoz kötözte magát. |
| Alapértelmezett beállítás | default option | Ami magától történik, ha nem teszel semmit — az emberek többsége ezen marad, ezért erősen befolyásolja a döntéseket. |